|
Ha egy görbét (generáló görbét) (piros) egy egyenes (tengely) (zöld) körül megforgatunk, akkor a mozgó görbe által súrolt felületet forgásfelületnek nevezzük, a forgásfelület által határolt testet pedig forgástestnek. A generáló görbének általában legfeljebb a végpontjai illeszkednek a tengelyre.
A forgás során a megforgatott görbe bármely pontja kört ír le, amit parallelkörnek nevezünk. A környezetében legkisebb sugarú parallelkört torokkörnek (narancs), a legnagyobb sugarút pedig ekvátorkörnek (fehér) nevezzük. A forgásfelületet a tengelyre illeszkedő síkok a meridiángörbében (vagy meridiánban) metszik.
A forgásfelületeket általában meridiángöbéjükkel és forgástengelyükkel szokták megadni. Azonban végtelen sok olyan görbe van, amely ugyanazt a forgásfelületet hozza létre, mivel a forgásfelület minden olyan felületi görbéje (kék), amely metszi az összes parallelkört használható generáló görbeként.
|